TAP Air Portugal légitársaság blogja

Kedves Olvasó!

Ezen az oldalon néhány napos lisszaboni tartózkodásom kapcsán összegyűlt tapasztalataimat szeretném megosztani, ötleteket adni a város felfedezéséhez. Bízom benne, hogy írásom és képeim  az utazásra és a portugál főváros megismerésére fogják buzdítani a Kedves Olvasót.

Akár hiszik, akár nem, pár napja véletlen kezembe került egy újság, amelybe belelapozva láttam meg Lisszabont. Ekkor határoztam el, h nekem egyszer igenis látnom kell ezt a várost!Sajnos nem vagyok túl szerencsés típus, sosem nyertem még, blogot sem írok, mégis elhatároztam, h megkeresem Önöket, esélyt adva magamnak és páromnak az utazásra.Bár nem vagyok nagy múzeum- és templomlátogató, de úgy gondolom, Lisszabonban nem csak ezeket lehet megcsodálni.Párom nagyon szeret sétálni, így biztosan elvinném a Felsővárosba, ahol andalognánk a hangulatos, kanyargós, macskaköves utcákon, és beülnénk egy fado kávézóba.Megnéznénk a Panteont, amelynek kupolájáról mesés panoráma tárul elénk, majd elmennénk a város híres bolhapiacára, a Feira da Ladra-ra.Természetesen nem hagynánk ki a villamosozást, a híres 28as sárga villamost. :) Ez nagy-nagy vágyam! Imádnám a szűk utcákat villamossal átszelni, a várost így is megcsodálni, hm...És még sorolhatnám a tervemet, hogy még hova mennék el Lisszabonba, ha én nyerném meg a repülőjegyet, de teljesen felesleges, hiszen ezt Önöknél jobban senki sem tudja. ;)Az biztos, kész útitervvel vágnék neki a kirándulásnak, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki a lisszaboni kint létből.

Sikerült bejutni a színfalak mögé is, a Szent Jeromos rendi kolostortól megszerzett recept szerint már majdnem 180 éve kizárólag frissen készülő, legendás üzemben naponta 20 ezer példány talál belőle boldog gazdára!

Tulajdonképpen meglehetősen egyszerű sütiről van szó, a Chili&Vanílián van is egy közelítő recept (a helyszínen meglestem: 400 fokon sütik, nagyjából 20 percig és szándékosan nem csinálnak se mini se maxi verziót belőle, hiába lenne rá igény, szerintük csak ez a megfelelő méret és arány), egy erőteljesen zsíros leveles tészta kosárkában van egy szolidan édes sült tejpuding. Sok helyen megkóstoltam előtte és utána is, de egészen egyszerűen közel sem találkoztam olyan finommal, mint amit Belémben készítenek, így szerintem tényleg megéri elzarándokolni Belémbe, ahol egyébként van még amúgy is egy csomó érdekes látnivaló, szóval simán megér egy fél napos túrát is. 

A tészta nagyon ropogós, ha elég friss a süti, Belémben csak aznap sütött példányokat árulnak, napi 20 ezret csinálnak, ami mind el is fogy. Elvileg 6 darabot elvitelre kértem, de az is becsúszott azonnal, annyira finom. És még langyos volt, azaz egészen friss, emiatt is maradt ropogós a tészta, ami nagyon jó kontraszt a lágy, puha pudinghoz. A tészta alja alaposan karamellizálódik, a puding teteje kicsit megég, és az egész nem túl édes, tényleg fantasztikusan finom, épp azért, mert egyszerű is. A kis üzlet előtt óriási sorbanállás, bent pedig újabb és újabb termek tárulnak fel, folyamatosan növekednek, akkora az érdeklődés, és teljesen megalapozott. Bár rengeteg helyen árulják a nagyon közeli rokonát, a pastel de natát, sehol sem találtam olyat, ami ne lett volna túl édes, ahol ennyire stimmelt volna a tészta, ahol ennyire friss lett volna.

Csipke, bor és Ronaldo. Rögtönzött felmérésem szerint a legtöbb embernek ez a három szó jut eszébe Madeiráról. No meg az, hogy ez az örök tavasz szigete. Sokkal többet én sem tudtam róla, és mivel jól használható útikönyvet sem találtam a szigetről, úgyszólván fejest ugrottam az ismeretlenbe.

Már az odafelé vezető út is kellemesen telt. A sziget legegyszerűbben a portugál légitársasággal közelíthető meg, amely még rendes meleg ebédet szolgál fel fém evőeszközökkel, mint a régi szép időkben. A landolás híresen izgalmas Madeirán, a sziget repterének ugyanis biztos helye van a tíz legveszélyesebb repülőtér listáján. A hegyekkel borított szigeten egyszerűen nem volt elég vízszintes felület, ezért a nem túl hosszú kifutópályát részben cölöpökre, az óceán fölé építették – mindebből azonban semmit sem láttam, mivel sötétedés után érkeztünk.

Februárban a négycsillagos hotelek is megfizethetők.Az utazást tervezve hamar világossá vált, hogy az Atlanti-óceánon megbújó, mindössze 800 négyzetkilométeres szigetet egy bázisról is fel lehet fedezni, így végre nem kellett mindennap bőröndből öltözködnöm. Bár általában előnyben részesítem a kis családi panziókat, Funchalban február elején még nem volt nagy pörgés, így 60-70 euróért nagyszerű négycsillagos szállásokat lehetett találni.Mellettük szólt az is, hogy ingyen volt a parkolás a bérelt autóknak (máskülönben a parkolás rémálom Funchalban), illetve hogy hosszabb gyalogtúrák előtt be lehetett lakni a gazdag reggelikínálatból. Azt nem mondanám, hogy holtszezon volt, itt ugyanis ez ismeretlen fogalom. A mindig kellemes, 18-25 fokos klíma miatt télen azok jönnek ide, akik a hideg ellen menekülnek, nyáron pedig azok, akik nem bírják a hőséget.Van néhány kiemelkedő esemény, mint a szilveszteri tűzijáték, a februári karnevál vagy az áprilisi virágfesztivál, amikor egekbe szöknek a hotelárak, de ezeket leszámítva nagyon jó ár-érték arányban találni szállásokat. Némi keresgélés után a Four View Baia hotelt választottam, ami nagyszerű döntésnek bizonyult. A domboldalon fekvő szálloda nem volt messze a várostól, 10-15 perc alatt eljutottam a központba, de ahhoz azért elég távol volt, hogy ne hallatszódjon fel a város zaja, és elképesztő panoráma táruljon elém az öbölre.Funchalban remek tömegközlekedés van, a városban nincs szükség autóra. Vidéken is sok helyre el lehet jutni tömegközlekedéssel, de azért jóval kényelmesebb és gyorsabb a bérelt autó.